Könyvbemutatás: Benedek Elek, C’era
una volta o forse non c’era… Fiabe cosmologiche ungheresi. Szerkesztette Zanchetta
Elisa, Vocifuoriscena,
Viterbo 2020
A C’era una volta o forse non c’era… Fiabe cosmologiche ungheresi c. kötet tizennégy magyar népmese eredeti nyelvű szöveggel ellátott fordítását, és a bennük előforduló mitológiai alakok és helyszínek vizsgálatát fogja össze. A kiválasztott népmesék Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág című gyüjtéséből származnak.
A könyv a Vocifuoriscena kiadó „Ugor”-címűkönyvsorozatának az első kötet: célunk, hogy magyar ismeretterjesztő és szépirodalmat fordítsunk olaszra, valamint, hogy a magyar kultúra, folklór és mítológia országunkban is közismertté legyen. A magyar folklór és mítológia eddig alig ismert az olasz olvasók és egyetemi körök előtt, így csak a vallástörténeti tankönyvekben található érintőlegesen említett adatok álltak rendelkezésünkre. Ezért volt szükséges, hogy a témát az eredeti folklór forrásaihoz folyamodva elmélyítsük. Ez a kiadvány fontos szerepet játszik a filológiai, nyelvi, irodalmi és mítológiai összehasonlító tanulmányok számára, ugyanakkor a témák iránt érdeklődőkhöz is szól.
C’era una volta o forse non c’era… hangsúlyos cím, amivel az a célunk, hogy:
1) az olasz olvasót a magyar népmesékre jellemző sajátos világba közvetlenül vezessük el (lsd. «az Óperenciás-tengeren túl» és «az Üveghegyeken túl» kifejezések),
2) felhívjuk az olasz olvasók figyelmét arra, hogy a magyar népmesei fordulatok nem egyeznek a más európai népmesék fordulataival.
Solymossy Sándor néprajzkutató kaukázusi befolyásnak tartja a magyar Honfoglalás előtti néphagyományhoz köthető fordulatokat (lsd. a mesekezdő formula «Hol volt, hol nem volt...», az öregasszony s a legény közötti párbeszéd: «Adjon Isten jó napot, öreganyám», «Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben ki nem mégy innét»). A magyar szólások kaukázusi eredetét a mostanában feldolgozás alatti könyvben vizsgálatnak vetjük alá.
A Fiabe cosmologiche ungheresi alcímének megfelelően bemutatjuk a kiválasztott népmesék közötti vezérfonalat, megismertetünk néhány magyar mítológiai alakot és helyet az olasz olvasókkal és szakemberekkel. Első látásra a magyar mítológia nem olyan gazdag, mint a vogul és osztják rokonnépeké. Ez a könyv a Hoppál Mihály által adott „mítológia” értelmezéséből indul ki, amely szerint a mítológia a népdalok, varázsszavak s népmesék alapján rekonstruálható ismeretek összessége. Következésképpen a magyar népmesék nagyon fontos szerepet játszanak a magyar mítoszok rekonstruálásában.
A magyar mítológiai elnevezések eredeti nyelven jelennek meg az olaszra fordított szövegben. Ezenkívül úgy döntöttünk, hogy a könyvben említett magyar szerzők és kutatók a magyar szórend szerint fordulnak elő, hogy az olasz olvasók hozzászokjanak a kulturális illetve nyelvi sajátosságokhoz is.
A kötet a következő részekből áll:
Előszó: Az a célja, hogy az olasz olvasókat bevezesse a magyar mesevilágba, a folklór, valamint a mítológiai és nyelvi sajátosságok szempontjából. A két fő témakör a magyar kozmológia és a jellemző népmesei szólások.
Eredeti nyelvű szöveggel ellátott fordítás: a Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág című köteteiből kiválogatott tizennégy népmesét tematikusan szerveztük. Az első népmese a magyar és a hun nép eredetével foglalkozik, amely szerint egy csodaszarvas vezetette Hunort és Magyart a meotiszi mocsarakba (lsd. A csodaszarvas, „Il cervo meraviglioso”).
A második mese a mindent járó malmocskáról szól: ezt a mesét azért választottuk, mert csodaeszközről van szó s összekapcsolódik a finn sampo-val meg a skandináv Grótti-val (lsd. A mindent járó malmocska, „Il mulinetto macinatutto”).
A következő négy mese a női tündérekre összpontosít: elsősorban a gonosz tündér alakja kerül elő a vasorrú bába képében (lsd. A vasorrú bába, „La vecchia dal naso di ferro”), aztán a jó tündérekről szóló mesék. Ez utóbbiak központi témái a következők: fehér galambbá vagy hattyúvá való átalakulás, a Tündérország leírása, a tündérhonba való utazás egy segítőállat révén (pl. griffmadár), a sárkány elleni viaskodás, valamint a táltos ló megszerzésének s tevékenységeinek témája (lsd. Tündér Erzsébet, „La fata Erzsébet”, Szép Miklós, „Miklós il Bello”, A tizenhárom hattyú, „I tredici cigni”).
Az égig érő fa mítológiai toposz két kiválasztott mesében fordul elő (lsd. Az égig érő fa, „L’albero che tocca il cielo”, Az aranytollú madár, „L’uccello dalle piume d’oro”). Természetesen az égig égő fa megmászása szoros kapcsolatban áll a táltos tevékenységeivel és a táltos ló megszerzésével. A népmesékben található adatok a magyar axis mundi-val kapcsolatos, nem lebecsülendő szerepet játszanak a mítológiai összehasonlítási tanulmányokban, ezért fontos, hogy eredeti magyar nyelvű forrás és annak fordítása is az olasz kutatók rendelkezésére álljon.
Az utolsó öt népmesében éppen a táltos és a táltos ló témáját mélyítettük el (lsd. A vörös tehén, „La mucca rossa”, A táltos kecske, „La capra táltos”, Táltos Jankó, „Jankó, il táltos”, A táltos asszony, „La signora táltos”, Feketeország, „Il Paese nero”). A kulcstémák a következők: a táltos utazása az alsó világba, hogy kiszabadítsa a sárkány által elrabolt tündért vagy királykisasszonyt, a segítőállatok szerepe és a hála fogalma, táltos viadala bika, kerék és láng alakjában, a táltosok természetfeletti tulajdonságai a táltos ló révén.
A mesesorozat végén nem valódi mese áll: Itt a vége, „Questo è tutto”. Azért döntöttünk úgy, hogy ezzel a szöveggel fejezzük be a lefordított mesék gyűjteményét, hogy megszólaltassuk Benedek Elek hangját, és „átadjuk” az olasz olvasóknak is az ő szemléletét a magyar népmesékről, azaz a magyarok kincseiről.
Utószó: Benedek Elek életről és irodalmi tevékenységéről szóló tanulmány, amelynek témája „Elek apó” véleménye a népmeseolvasásról s ennek fontossága a magyar hagyományok átadásában.
Szójegyzék a lefordított népmesékben előkerülő mítológiai szüzsékről s helyekről
A kiadó. 2014-ben Viterbo megyében alapították a
Vocifuoriscena edizioni nevű könyvkiadót. A Vocifuoriscena közepes méretű
kiadó, amely az olasz könyvkiadásban kisebb jelentőséget kapott kultúrák és
irodalmak iránt érdeklődik. Szépirodalmi művek fordítására és filológiai,
történeti és mítológiai tanulmányokra szakosodott. Könyvsorozataiban jelenleg a
következő kultúrák és irodalmak szerepelnek: finn, magyar, norvég, balti, cseh,
spanyol-amerikai és olasz.
A fordító. Zanchetta Elisa mesterképzését a Padovai
Egyetemen végezte német, magyar nyelv és irodalom, továbbá ógermán filológia
szakon, de autodidaktaként megtanulta a finn nyelvet is. Diplomamunkájában
foglalkozott az északi ógermán és finn mítológiai alvilág-elképzelésekkel, mert
szerinte csak összehasonlító filológiai tanulmanyok segítségével tisztázhatók a
népek közötti ókori kapcsolatok, az, hogy ezek hogyan befolyásolták mítológiai
toposzaikat, világ-elképzeléseiket, szertartásaikat, stb.
